"Álmodoztam arról, hogy lesz egy vállalkozásom, de 10 évig nem mertem belevágni” - Duchai Márta alumna története

Frissen indult sorozatunk, a #metuALUMNIstories a METU örökdiákjairól szól, akik értékes gondolataikat, emlékeiket osztják meg az egyetemmel és szakmai történetükkel kapcsolatban. Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanította őket? Hogyan definiálnák a sikert? Milyen kihívásokkal szembesülnek a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálják ezeket leküzdeni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a #metuALUMNIstories. Fogadjátok szeretettel Duchai Márta történetét!         

• Mikor és miért választottad a METU-t, mit tanultál?  

Még a hőskorban jártam a METU elődjére, a Heller Farkas Főiskola turizmus tanszékére. Azért választottam, mert itt volt az országban egyedül turisztikai desztinációs menedzsment képzés, ami nagyon érdekelt, hiszen turizmust tanultam már középiskolában is, ahol minden nyáron gyakorlatra mentünk. Beleláttam az ételkészítés, a felszolgálás, az utazási iroda és a szálloda működésébe, de az teljesen újszerű volt, hogy a térségi szereplőket egy irányba állítsuk és egy célért dolgozzunk. Dr. Lengyel Márton szárnyai alatt kutatóműhelybe is jártam, és kihasználtam minden olyan lehetőséget, ami pluszban adódott a főiskolán. A jelenlegi METU-s oktatók 80%-a engem is tanított, ezért jelentkeztem, mert úgy gondolom, hogy a szellemisége megmaradt az iskolának. 

• Milyen szóval jellemeznéd a karrierutadat? Mesélj róla! Hol helyezkedtél el, mi volt a feladatköröd? 

A karrierutam szerteágazó volt, meg akartam ismerni az összes területet, ami a turizmushoz kapcsolódik. Szakmai gyakorlataim arra voltak jók, hogy rájöjjek, mely területek érdekelnek és melyek nem. Végül az első magyarországi munkahelyeim a turisztikai tanácsadói területen valósultak meg, hat éven keresztül fürdőfejlesztési, vidékfejlesztési projektek szakmai megalapozó tanulmányainak készítésében vettem részt. Imádtam, mert bejártuk az országot, közben meg is ismertem, hiszen gyakorlatilag nincs olyan csücske hazánknak, ahol nem dolgoztam. Mindig jó elutazni valahova, mert tudom, milyen volt a 15-20 évvel ezelőtti állapot és mindig rácsodálkozok, hogy milyen fejlesztések valósultak meg (akár összhangban azzal, amit régebben tanácsoltunk, akár nem). 

Végül úgy alakult, hogy kipróbálhattam magam „terepen” is: az Aquaworld rendezvényszervezőjeként betekinthettem abba, milyen a papírforma másik oldalán megvalósítani azt, amit javasoltunk. Rengeteg tapasztalatot szereztem különböző részlegek vezetőivel való kommunikációban, hiszen ahhoz, hogy a fürdőben megvalósuljon egy program, szinte mindig, az összes részleg érintett volt – a szállodától kezdve a cateringen és a biztonságiakon át a technikáig. Ez azért volt fontos, mert a fürdő egy speciális közeg, magas páratartalom, a vizes, csúszós felületek, a különböző célcsoportok egy térben tartózkodása és a hely egyéb egyedi adottságai miatt nagyon komplexen kellett minden egyes kis megmozdulást kezelni, mindezt úgy, hogy nagyon élvezetes legyen a vendégeknek és csak annyit érzékeljenek, hogy  jól érzik magukat. Ennek a rendkívül mozgalmas és izgalmas fejezetnek a gyermekeim érkezése vetett véget. Sajnos nem volt összeegyeztethető ez a fajta munkakör a családdal.  

Innen egy nemzetközi autókölcsönző cég ügyfélszolgálatára kerültem, ahol szakmailag a vezetők meggyőzését fejlesztettem magamban leginkább, hiszen mindent meg kellett alapozni, és számokkal alátámasztani, hogy az erőfeszítéseink milyen eredményeket fognak várhatóan hozni. Végül - mammutszervezet révén - túl szűknek bizonyultak a keretek számomra, és túl lassan történtek a változások, ezért elváltak útjaink. Ekkor egy kicsit bepánikoltam, hiszen ezt a helyet is kb. 8-9 hónap öndiagnózis és a helyzetem mérlegelésével találtam, tulajdonképpen fogalmam se volt arról, hogyan tovább. Egy tech cégnél tett rövid kitérő után viszont úgy döntöttem, ki kell derítenem, hogy miben vagyok igazán jó és mi az az irány, amiben keresgélnem kell.  

Egy önismereti tesztet és a hozzá tartozó tréninget elvégezve vált világossá az út, amelynek első eredménye az volt, hogy olyan személyiségjegyekkel rendelkezem, amelyek nem alkalmazottakra, hanem vállalkozókra jellemzőek. Így már bele mertem vágni a saját vállalkozásomba, amelynek az ÉrtékelésTUNING nevet adtam. Itt főként Tripadvisor tanácsadással, értékelésmenedzsmenttel foglalkozunk, valamint komplex online marketinget végzünk ügyfeleinknek, ami a tanácsadástól a komplett kivitelezésig tart. Mindig a vendégélményt vesszük alapul, hiszen a munka nem akkor kezdődik, amikor a vendég belép egy étterem vagy egy szálloda ajtaján, hanem sokkal előbb, amikor csak a vágy születik meg a kikapcsolódásra. És nem akkor fejeződik be, amikor kilép onnan, hanem azaz élmény sokadik felemlegetéséig.  

• Mi okozza számodra a legnagyobb kihívást a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálod leküzdeni?   

Számomra a változás állandó, nekem ez nem furcsa, hogy másodpercek alatt kell újragondolni mindent. A kihívás ebben az, hogy a világ (és főleg az emberek) nagyon lassan képes adaptálni a változásokat. Nagyon szeretem analizálni a dolgokat, tulajdonképpen folyamatosan ezt csinálom, a háttérben mindig fut a program és mindent a megfelelő „fakkokba” teszek az agyamban, amiből később összeáll a kép, legyen ez egy rövid beszélgetés a pékségben vagy egy konferencia tanulsága.  Nagyon érzékeny vagyok az emberekre, ezért általában meglátom a mintákat és előre szoktam tudni, mi fog történni, hogyan fognak reagálni, ez hogyan érinti a bizniszt.  

Úgy próbálok küzdeni, hogy folyamatosan kommunikálok, hogyha krízis várható, ne pánikoljanak az ügyfeleim, követőim, hanem erősítsék meg magukat és emelt fejjel, kész, de legalább félig kész stratégiával tudjanak szembenézni a rájuk váró kihívásokkal. Ezt tettem akkor is, amikor 2020. márciusában lezárták az országot.  

• Meséld el egy meghatározó, METU-hoz fűződő emlékedet! 

Két emléket szeretnék elmesélni. Sose felejtem el dr. Lengyel Márton vizsgáit. Elképesztő szigorú volt. Ha a “turizmus rendszere” ábrából akár egy nyilat kihagytunk, már nem volt teljes az összefüggés, és mehettünk pótvizsgára. Miután a szakmában dolgoztam és megtapasztaltam, hogy tényleg minden mindenre hatással van a térségi turizmusban, már nem volt kérdés számomra ez a szigor. 

A második emlék a következő: az első félévben lehetett nyelvet választani.  A spanyol és az olasz között vacilláltam, végül utóbbi mellett döntöttem. Annyira megszerettem a tanárunk, Mesterházi Gabriellának köszönhetően, hogy a nulláról középfokú szintre fejlődtem a harmadik év végére, amikor gyakorlati helyet kellett választani. Ekkor jött egy gyakorlati lehetőség Firenzében. Viszont a német desztinációs menedzsment tanárom is felajánlotta a lehetőséget, hogy kimehetek Németországba egy igazi, profin működő TDM szervezethez. Akkori életem legnehezebb döntését kellett meghoznom, mert tudtam, hogy bármit választok, az fogja megalapozni a későbbi karrierem. Végül Németország mellett döntöttem, de az olasz nyelv még mindig szerelem számomra. A döntés nagyon nehéz volt, de utána egy percig se bántam, hiszen ma is ebből táplálkozom saját ügyfeleimnél.  

• Számodra mi a siker definíciója?   

A siker számomra a flow, ami jó érzéssel tölti el az embereket, és meghozza a várt eredményt. Saját munkámon belül például egy szálláshely vagy vendéglátóhely vendégélménytérképének megalkotása az egyik legkomplexebb, de legnagyobb boldogsággal járó feladat, hiszen folyamatosan kutatni kell hozzá a változó vendégigényeket, de a folyamatok megtervezésével és gyakorlatba ültetésével felszámolódnak a homokszemek a gépezetben, hirtelen kisimulnak a tulajdonos homlokán a ráncok, és soha nem látott felívelés veszi kezdetét. Eredményként mind a tulajdonosok, mind a kollégák, a vendégek, de még a beszállítók is jó érzéssel dolgoznak együtt és így villámgyorsan elérik – sokszor túl is szárnyalják – a kitűzött üzleti eredményeket. Számomra ez mindennél többet ad szakmailag, a tulajdonosok mosolyát tekintem igazi sikernek. 

• Mit üzennél az alumni társaidnak?    

Merjék megismerni magukat és merjék követni azt a drive-ot, ami hajtja őket és ott zakatol bennük. Abból csak jó sülhet ki. 

• Mit jelent neked a “METU-s egykor, METU-s örökké” szlogen?   

Figyelemmel kísértem a HFF átalakulását BKF-fé, majd METU-vá. Én úgy érzem, hogy a szellemiség, amit prof. dr. Lengyel Márton lefektetett anno, belengi most is a mindennapokat. Igazi véndiák vagyok, de mindig is büszke voltam, hogy ilyen kitűnő intézménybe járhattam, hiszen szakmailag a legjobb és messze a korát meghaladó képzésben részesültem.  

• Egy elgondolkodtató kérdéssel is készültünk: mi az a tevékenység, amit mindig is ki szerettél volna próbálni, de még nem tetted meg?  

A siklóernyőzésen kívül? Ez tényleg elgondolkodtató. Általában gyorsan belevágok a dolgokba. Nálam inkább a befejezéssel van gond, hiszen annyi izgalmas lehetőség van a világban, hogy legszívesebben mindet akarnám.  

Korábban álmodoztam arról, hogy lesz egy saját vállalkozásom, de 10 évig nem mertem belevágni. Most van, és minden nehézség ellenére boldogabb vagyok, mert azt valósíthatom meg, amiről eddig álmodtam. Nyilván vannak olyan folyamatok, amiken lehetne javítani, ezek fókuszban is vannak. 2018 óta nagyon sok mindent kipróbáltam, amit addig nem mertem.