“A METU kicsit a DNS-em része lett” – Terebessy Fanny alumna gondolatai

Published on August 11, 2023

Frissen indult sorozatunk, a #metuALUMNIstories a METU örökdiákjairól szól, akik értékes gondolataikat, emlékeiket osztják meg az egyetemmel és szakmai történetükkel kapcsolatban. Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanította őket? Hogyan definiálnák a sikert? Milyen kihívásokkal szembesülnek a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálják ezeket leküzdeni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a #metuALUMNIstories. Fogadjátok szeretettel Terebessy Fanny történetét!      

  • Mikor és miért választottad a METU-t, mit tanultál?  

Azért a BKF-et (akkor még így hívták) választottam, mert úgy gondoltam, hogy a későbbi terveimhez elengedhetetlen lesz a kommunikációs szakma mélyebb ismerete. Nap mint nap különböző emberekkel dolgozom, akikkel megfelelően kell kommunikálnom. Minden utassal és kollégával máshogy. A kommunikációs-média tanulmányok sokat segítettek, hogy már a karrierem elején is könnyebben tudjam kezelni a nem mindennapi helyzeteket is. 

  • Milyen szóval jellemeznéd a karrierutadat? Mesélj róla! Hol helyezkedtél el, mi volt a feladatköröd?  

Érdekesnek, változatosnak és mindenképpen boldognak nevezném a karrierutam. Mivel régi vágyam volt, hogy légiutas kísérő legyek, egy álmom vált valóra, amikor elkezdhettem dolgozni a Wizz Airnél. Folyamatosan fejlődtem, a márkanagykövet pozíció pedig lehetővé tette, hogy sok VIP járaton dolgozzak, a világ számos tájára eljussak, és a cég fontosabb eseményein részt vehessek. Célom, hogy trainer legyek és a jövő légiutas kísérőit képezzem itt, a Wizz Airnél. 

  • Mi okozza számodra a legnagyobb kihívást a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálod leküzdeni?  

A légiközlekedést is érzékenyen érintette a pandémia. A Wizz Air továbbra is az egyik legstabilabb légitársaság a világon, ám főleg az első hullámban (2020-ban) jelentősen csökkent a járataink száma, egyik percről a másikra jelentősen kevesebbet tudtunk repülni. Továbbra is bízom a légitársaság stratégiájában, ám néha nehéz a gyakran változó körülményeket a megszokott nyugalommal és optimizmussal kezelni. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan túljutunk a pandémia legnehezebb időszakán, addig viszont nagyon rugalmasnak és alkalmazkodónak kell mindannyiunknak lenni. 

  • Meséld el egy meghatározó, METU-hoz fűződő emlékedet! 

Sok szép emlékem van, ezért nem is emelnék ki egy meghatározó élményt. Sok motiváló és inspiráló tanárom volt, akiknek szavai még ma is a fülemben csengenek, szerettem az akkori főiskolai élet hangulatát, amit mi sem bizonyít jobban, hogy mindannyian szerettünk bejárni és részt venni az iskolai életben. Emlékezetes volt természetesen a gólyatábor és a bulik is, mindemellett pedig a csoporttársakkal töltött időre is szívesen emlékszem vissza. 

  • Számodra mi a siker definíciója?  

Szerintem akkor sikeres valaki, ha azt csinálja, amit szeret, és azon a területen elismerik. A siker egy belső érzés. Jól esik, ha dicsérnek, elismernek a kollégáim, a barátaim, de nekem a legfontosabb, hogy magammal harmóniában legyek, és hogy tudjam, hogy mindent beleadtam egy feladat megoldásába. 

  • Mit üzennél az alumni társaidnak?   

Közhelynek tűnhet, de legyenek álmaitok, és dolgozzatok keményen, hogy megvalósítsátok! Nincs jobb érzés, mint amikor egy régóta kergetett álom valóra válik. Ne futamodjatok meg a kihívások elől, ha eléggé szeretnétek, mindent el tudtok érni. 

  • Mit jelent neked a “METU-s egykor, METU-s örökké” szlogen?  

Én mindig szívesen gondolok vissza az Alma Materemre, arra a helyre, ahol oly sok tudást megszereztem, ahol sok barátság köttetett. A BKF/METU kicsit a DNS-em része lett, mindig büszkén mondom, hogy a BKF-en, mostani METU-n végeztem. 

  • Egy elgondolkodtató kérdéssel is készültünk: mi inspirált legutoljára, és miért?  

Nehéz lenne egy embert megnevezni, aki inspirál(t), de felnézek azokra és inspirálnak azok az emberek, akik saját erejükből, becsületes és kemény munkával valami különlegeset értek el. Inspirálnak azok a történetek, azok az emberek, akik profizmusuk mellet meg tudtak maradni igazi embernek. Kedvesek, támogatóak és segítenek másoknak, hogy jobbá váljanak.