“Az egyetemi éveim során gyűjtött élmények nagyban formálták a személyiségemet” – Dóczi Violett alumna

Frissen indult sorozatunk, a #metuALUMNIstories a METU örökdiákjairól szól, akik értékes gondolataikat, emlékeiket osztják meg az egyetemmel és szakmai történetükkel kapcsolatban. Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanította őket? Hogyan definiálnák a sikert? Milyen kihívásokkal szembesülnek a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálják ezeket leküzdeni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a #metuALUMNIstories. Fogadjátok szeretettel Dóczi Violett történetét!         

• Mikor és miért választottad a METU-t, mit tanultál?  

2011-ben felvételiztem a BKF-re kommunikáció- és médiatudomány szakra. 18 éves koromig hegedűművésznek készültem, majd hosszas vívódás után döntöttem a pályamódosítás mellett. Mindig is érdekelt az újságírás, így tudtam, hogy ilyen irányú tanulmányokat szeretnék folytatni egyetemistaként. Nagyon szimpatikusak voltak a BKF hallgatói az Educatio nevű kiállításon, továbbá nagyon gyakorlatorientáltnak tűntek a főiskola képzései, ezért is jelentkeztem kommunikáció- és médiatudomány szakra. Nem csalódtam a döntésemben, sőt az alapképzés elvégzése után, vezetés és szervezés szakon folytattam a mesterszakos tanulmányaimat (akkor már a METU-n).  

• Milyen szóval jellemeznéd a karrierutadat? Mesélj róla! Hol helyezkedtél el, mi volt a feladatköröd?  

Hogy milyen a karrierutam egy szóban? Változatos. 2011-ben a Duna Televízió „Rondó” című nemzetiségi műsorában kezdtem a pályafutásomat szerkesztő-riporterként, ahol a Magyarországon élő kislétszámú nemzetiségek (bolgárok, görögök, örmények, lengyelek, ruszinok és ukránok) kulturális értékeit tettük láthatóvá a nézők számára. Bolgár-magyar származásom révén mindig is fontosnak tartottam a kisebbségben élők bemutatását, így 2016-ban a Duna World csatornán futó „Öt kontinens egy – nemzet” című műsorhoz csatlakoztam szerkesztőként, ahol Amerikától Ausztráliáig, a diaszpórában élő magyarság mindennapi kihívásait vettük górcső alá adásainkban.  

A televíziós feladataim mellett több mint 7 évig vezettem főszerkesztőként a Bolgár Hírek c. kétnyelvű nemzetiségi havilapot, melynek oldalain példaértékű életutak, a magyarországi bolgár közösség eseményeinek legfontosabb pillanatai elevenednek meg hónapról hónapra.  

Másfél évtizedes hegedűművészi pályafutásomból adódóan szívügyemnek tekintem a komolyzene népszerűsítését. Az M5 csatornán futó „Opera Café” című magazinműsor szerkesztő-riportereként hétről-hétre az Operaház kulisszái mögé kalauzoltuk a nézőket, ahol személyes hangvételű portréinkban őszintén vallottak szakmai ars poeticajukról és a zenész élet árnyoldalairól a dalszínház művészei. Összesen 9 évig dolgoztam az MTVA kötelékében, 2020 szeptembere óta vezetem főszerkesztőként a Behaviour HR magazint. Exkluzív címlapinterjúinkban olimpiai bajnokok, Prima Primissima-díjas tudósok, a magyar közélet kiválóságai nyilatkoznak pályájukról, üzletről és vezetésről vallott nézeteikről.   

2021 júniusában Magyarország legbefolyásosabb üzleti civil szervezete, a Hungarian Business Leaders Forum női vezetőképző programjára nyertem ösztöndíjat. 2021 őszén Junior Prima díjat vehettem át magyar sajtó kategóriában. Ez a díj egy nagyon komoly mérföldkő a szakmai életemben és törekszem a jövőben is olyan dolgokat létrehozni, amelyek segítenek egymás megismerésében és megértésében, az elmélyülésben és a felemelkedésben. 

• Mi okozza számodra a legnagyobb kihívást a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálod leküzdeni?  

​​​​​​​A legnagyobb kihívást számomra a munka-magánélet egyensúlyának megteremtése jelenti. A médiában alapvetően nem nyolcórás a munkaidő. Folyamatosan készenlétben kell lenni és azonnal kell reagálni különböző történésekre. Szeretnék tudatosabban jelen lenni a hétköznapokban és igyekszem több „énidőt” kihasítani magamnak és a szeretteimnek a nap 24 órájából. Ez visszatérő célkitűzésem, de bízom benne, hogy 2022-ben sikerül előre lépnem ebben.  

• Meséld el egy meghatározó, METU-hoz fűződő emlékedet! 

Végzős voltam kommunikáció és médiatudomány szakon, amikor az egyik órán azt kaptuk feladatnak, hogy készítsünk egy rövid riportfilmet párokban egy általunk választott témában. Akkoriban már gyakornokként dolgoztam a Duna Televízióban és nem volt könnyű összeegyeztetnem a munkát az egyetemi tanulmányaimmal, így sikerült elkésnem az óráról. Mire megérkeztem már csak nekem és egy másik lánynak nem volt párja, így összesorsoltak minket. A legtöbb pár színes és izgalmas témákat választott a projektjének. (Pl.: „Mit rejtenek a bolhapiacok?”, „Kistigrisek születtek az állatkertben”.)  Megkérdeztem a társamat, hogy ő miről szeretne forgatni. Azt mondta, nem tudja, de olvasott egy hírt arról, hogy egyre nagyobb a feszültség a Józsefvárosi Önkormányzat és a helyi Kék Pont Tűcsere program között. Azonnal igent mondtam és elkezdtünk kutatni. A közös munka nagyon izgalmas volt, rengeteget tanultunk és sikerült egy értékes kisfilmet készítenünk. Nagyon megkedveltük egymást és hamar elmélyült a barátságunk, így nem csak egy kiváló kollégát ismertem meg az akkori társamban, hanem a legjobb barátomat, aki az esküvői tanúm volt nemrég.   

• Számodra mi a siker definíciója?   

„A siker az az elismerés, amelyet attól a közösségtől kapunk, ahová mi magunk is tartozunk”, írja Barabási Albert-László „A képlet” című könyvében.  Minden szavával egyetértek. Ezen kívül sikernek élem meg, ha a csapatom tagjai meg tudják valósítani önmagukat, ha értéket teremthetek a munkámmal és büszkévé tehetem a családomat, barátaimat.  

• ​​​​​​​Mit üzennél az alumni társaidnak?    

Bízom benne, hogy megtalálták a számításaikat és, hogy mindazt, amit egyetemistaként célul tűztek ki, meg tudták valósítani. 

• ​​​​​​​Mit jelent neked a “METU-s egykor, METU-s örökké” szlogen?  

Azok az élmények, amelyeket az egyetemi éveim során gyűjtöttem, nagyban formálták a személyiségemet és hozzájárultak ahhoz, hogy az legyek, aki ma vagyok. Olyan tudást és tapasztalatokat szereztem, amelyeket az élet valamennyi területén tudok kamatoztatni.  

• ​​​​​​​Egy elgondolkodtató kérdéssel is készültünk: mi az a „felnőttkori probléma”, amire senki nem készített fel?  

A szakmai életünkben felnőttként már nem nagyon fogják a kezünket. Ahhoz, hogy jobbak legyünk és fejlődjünk, rengeteg hibát kell elkövetnünk. Ezek sokszor fájdalmas tapasztalások, én is begyűjtöttem jó pár horzsolást, de hálás vagyok értük, mert rengeteget tanultam belőlük és a világért sem cserélném el őket.