“Nem a külső célokra irányul a figyelmem, hanem az elvégzett munka megélésére" – Lengyel Péter alumni

Frissen indult sorozatunk, a #metuALUMNIstories a METU örökdiákjairól szól, akik értékes gondolataikat, emlékeiket osztják meg az egyetemmel és szakmai történetükkel kapcsolatban. Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanította őket? Hogyan definiálnák a sikert? Milyen kihívásokkal szembesülnek a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálják ezeket leküzdeni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a #metuALUMNIstories. Fogadjátok szeretettel Lengyel Péter történetét!

• Mikor és miért választottad a METU-t?   

A gimnáziumi éveim során a tanári hivatás és a közgazdász pálya között vacilláltam, végül az utóbbi mellett döntöttem. Felsőoktatási tanulmányaimat nem a METU-n kezdtem, hanem egy elméletalapú és régi dogmákat gyakorló intézményben. Sajnos ott viszonylag hamar elkezdtem kiábrándulni a közgazdaság és számvitel nyújtotta ismeretekből, így egy gyakorlatiasabb, aktuális piaci viszonyokat tükröző gyakorlat felé vettem az irányt. 21 éves koromtól kezdve négy éven át irányítottam egy fémmegmunkálással foglalkozó mikrovállalkozást, valamint beiratkoztam a METU-ra, ahol leginkább az győzött meg az első perctől, hogy a tanárok hallgatóközpontúak, versenyképes és használható gyakorlati tudást tudtak átadni. Nagyon lelkesítő volt, hogy a tanáraim nagyrésze saját vállalkozást vitt vagy tanácsadóként működött közre cégeknél. 

• 2019-ben szereztél mesterdiplomát a METU-n vállalkozásfejlesztés szakon. Mit gondolsz, a mestertanulmányaid milyen mértékben járultak hozzá a pályaválasztásodhoz? 

Már az alapképzésem során sokat segített az egyetem a bennem rejlő képességek, erősségek és gyengeségek felismerésében. Kifejezetten itt tanultam meg azt, hogy nekem azt az utat kell választanom, amely során nem egy szakágban vagy területben kell elmélyednem és annak szakértőjévé válnom, hanem horizontálisan is mélyítenem kell a tudásomat: hogy kritikus gondolkodásom és döntéshozó képességem a mai munkaerőpiaci és modern vállalati kultúrába illeszkedjen. 

• Hogyan jellemeznéd a karrierutadat egy szóval? És bővebben? 

Nagyon nehéz egy szót találnom, de a LEGO-t mondanám. Eddigi életutam és karrierem során eltérő dolgokat sikerült megtapasztalnom és sok olyan dolgot csináltam, ami a jelenlegi munkámhoz szorosan nem kapcsolódik. Azonban úgy hiszem, hogy bármilyen jelentéktelennek tűnő dolog hasznos lehet a későbbiekben, érdemes elraktározni a különböző tapasztalatokat és gyakorlatokat, mert a mai, gyorsan változó gazdasági és társadalmi környezetben nem tudhatjuk, mikor lesz szükségünk rá. Szakmai karrierem elején, hátam mögött pár év vállalkozói tapasztalattal, egy belépő szintű, alacsonyabb hozzáadott értékű könyvelői munkát végeztem. Itt lehetőségem volt Csehországból és Svájcból munkafolyamatokat áthozni és hatékonyabbá, központosítottabbá formálni. Később egy volt gimnáziumi osztálytársam hívására a LogMeIn magyar gyökerű IT céghez kerültem, ahol a startup gondolkodás és a szektor nyújtotta előnyök és kihívások azonnal magukkal ragadtak. Három eseménydús és sikeres évet töltöttem itt, mielőtt 2021 áprilisában a Bitrisehoz csatlakoztam. (Itt is egy kis fun fact: az előbb említett osztálytásam újbóli hívásának eleget téve csatlakoztam a céghez.)  

• Jelenleg a Bitrise nevű magyar startupnál dolgozol, ami a folyamatos integráció és kézbesítés elveit szem előtt tartva kínál megoldásokat a mobilalkalmazásoknak. Mi alapján esett a választásod erre a cégre és iparágra?  

Kicsit távolabbról kell kezdenem a választásom okát. Bitrise előtte a LogMeIn-nél dolgoztam, ami a mai napig is a legnagyobb részben magyar gyökerű vállalat. 2018 tavaszán csatlakoztam hozzájuk, akkor a cég már bőven tőzsdén jegyzett, negyedéves beszámolói kötelezettségekkel és szoros határidőkkel operáló nemzetközi cég volt, azonban az induló startup, szabad munkavállalói attitűdöt támogató vállalati kultúrájukat sikerült megtartaniuk. Ez már a kezdetektől nagyon tetszett és teljesen magával ragadott, önmagam tudtam lenni a munkám során. Azonban a folyamatos fejlődés és kihívások teljesítése egy 2-3 ezer fős cégnél hamarabb véget tud érni, illetve le tud lassulni, ha az embernek hasonlóan magas a motivációs hőfoka és munkaintenzitása, mint nekem. Így egy idő után szerettem volna egy sokkal dinamikusabb és fiatalabb életfázisban lévő cégnél kipróbálni magam. A Bitrise-t a Forbesból és más startup világgal foglalkozó helyről ismertem, így amikor a lehetőség kopogtatott az ajtómon, éltem vele.  

• Financial Controllerként mely képességeidre van a legnagyobb szükség a cégnél? Mire vagy a legbüszkébb?  

Elsőre lehet, hogy túl kockának és unalmasnak hangzik egy controller munkája, azonban ez a gyakorlatban nem így van, főleg nem egy 230 fős startupnál. Azt hiszem a kritikus gondolkodásra, a gyors és kreatív problémamegoldó képességre van egy növekedési pályán lévő cégnél leginkább szükség. Ezek mellett nagyon fontos, hogy az ember tudjon és merjen hibázni. Tudom, elcsépeltnek hangzik, de a napi munkám során látom, hogy ezekből lehet a legtöbbet tanulni és új ötleteket, meglátásokat kitalálni. Nyilván az ember az adott cég nyújtotta anyagi és kényelmi biztonságért is dolgozik, azonban legbüszkébb arra vagyok, hogy munkám során legtöbbször autotelikus tevékenységet végzek, vagyis nem a külső célokra irányul a figyelmem, hanem az elvégzett munka őszinte megélésére. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy nemzetközi, azonban magyar alapokkal és értékekkel rendelkező startupnál végezhetek olyan feladatokat, amik azonnali hatással vannak a Bitrise működésére.  

• CI/CD világában mindennél fontosabb az agilitás és az állandó változásokhoz való alkalmazkodás. Te hogyan éled meg a 21. századra jellemző gyors változást és az ezzel járó kihívást?  

Egyrészt a korunkban zajló változások megrémítenek, másrészt pedig örömmel töltenek el. Nem szabad elmenni amellett a tény mellett, hogy a jelen kor társadalmi kihívásai egyre fenyegetőbbek, az osztálykülönbségek nőnek. Tisztában vagyok azzal, hogy a Bitrise jelenleg egy aprócska sziget része a mai magyar munkaerőpiacnak, és az általa nyújtott munkalehetőségek és körülmények nem az átlagos magyar munkahelyeket tükrözik. Azonban bizakodásra ad okot számomra, hogy a magyar startup szcéna is szépen erősödik, egyre többet hallani nagyobb felvásárlásokról, befektetési körökről és külföldi tőke bevonásáról. Jó példa erre a SEON pár héttel ezelőtti esete: a tavaly novemberi 60 millió dolláros befektetési körüket sikerült idén áprilisban 34 millió dollárral túlszárnyalniuk.    

• Számodra mi a siker definíciója?    

Én akkor tartom magamat sikeresnek, ha számomra és a közvetlen környezetem számára is értéket tudok teremteni úgy, hogy közben jól érzem magam és önmagam tudok maradni. Számomra csak az minősül igazi sikernek, ami mögött letisztult, transzparens munka áll.   

• Mit üzennél az alumni társaidnak?   

Legyetek bátrak, válasszátok a dombot! Lehetőségeitekhez mérten próbáljatok olyan kihívásokat választani az élet bármely területén, melyek teljesítése épp annyira komplex és időigényes, hogy fejlődni tudjatok benne, de közben lehetőségetek legyen megmaradni önmagatoknak.  

• Egy elgondolkodtató kérdéssel is készültünk: mi az az egy dolog, amit általában nem tudnak rólad az emberek?    

 Annak ellenére, hogy nagyon szeretem és izgalmasnak találom a Bitrise életútját, valamint szeretném a céggel megérni az IPO-t a jövőben, továbbra is fontolgatom azt az álmomat, hogy egyszer tanár legyek.  

• Meséld el egy METU-hoz kapcsolódó „fun fact” történetedet!    

Még az alapképzésem során csapattársaimmal megnyertük a METU startup versenyét, ami után egy egyhetes nemzetközi fordulón vettünk részt Stuttgartban. A végső forduló előtti napon késő estig dolgoztunk az előadásunkon a hotelszobában. A felkészülésünket segítő professzorunk elkísért az útra, és egy hosszú, kimerítő vacsora után csatlakozott a társaságunkhoz, segített a végső simításokban. Amíg az öt fős társaság között fáradt és már kevés értelmet nyújtó ötletelés folyt, egy erőteljes, feltörő horkolásra lettünk figyelmesek. A földön, törökülésben elhelyezkedve megfáradt mentorunkat hirtelen elnyomta az álom. Na, ilyen az elkötelezett METU-s tanári elhivatottság és csapatszellem!