Kovács Vera, Graphics Silver Award nyertes, szabadúszó grafikus

Ismerjétek meg a METU alumni sikersztorikat! 

E cikksorozat a célja, hogy a Budapesti Metropolitan Egyetemen és elődintézményeiben végzett hallgatók sikereit megismertessük nemcsak a METU aktív hallgatóival, de az Alumni közösséggel egyaránt! 

Ezúttal a Graphics Silver Award nyertes, szabadúszó grafikus, Kovács Vera METU alumna történetét ismerhetitek meg részletesebben! 

•  Hogyan alakult karrierutad az egyetem elvégzését követően? Milyen kulcsfontosságú mérföldkövek vagy tapasztalatok alakították karrierutad? 

Már a diplomám megszerzése előtt megkértek, hogy maradjak az egyetemen tanítani. Szívesen segítettem korábban hallgató társaimnak is, így örömmel elfogadtam, de abban biztos voltam, hogy egyelőre elsődlegesen grafikai tervezvő szeretnék lenni. Szerencsés vagyok, hogy rögtön szabadúszóként kezdhettem, és hogy több ügyfél is nekem szavazott bizalmat a kevés tapasztalatom ellenére. Folyamatosan tanulok, még most is, és minél inkább értem ezeket a dolgokat, annál jobban szeretem csinálni.  

•   Hogyan befolyásolt vagy készített fel Téged az egyetemen töltött idő a jelenlegi karrieredre vagy munkaterületedre? 

Újrakezdő vagyok, előtte egy teljesen más területen tanultam és dolgoztam. Minden, amit tudok, azt itt kaptam meg. A legfontosabb mégis a látásmód. Hogy sokkal több réteget veszek észre a világból, amire szükség is van ebben a szakmában. Sokkal több kreativitást látok meg az utcákon, még ha az egy éppen foszladozó, izgalmas betű vagy egy szokatlan, az idő vasfoga által létrehozott mintázat. Elindítja a fantáziádat. De akár azt is jobban megértem, hogy az ügyfél mit szeretne, még ha néha azt nem is mondja ki, pusztán abból, ha figyelem őt, ha figyelek rá. 

•  Meg tudnál osztani egy konkrét kihívást vagy akadályt, amellyel karriered során szembesültél, és miként segítettek az egyetemi tanulmányaid vagy tapasztalataid abban, hogy ezt leküzd? 

Művészeti szakmáknál sokszor elhangzik, az ügyféltől, hogy rám bízza a dolgot, nincs elképzelése, én vagyok a kreatív, találjam ki, aztán persze jön a visszajelzés, hogy Ő nem erre gondolt. Fontos tudatosítani bennük, hogy a design nem működik nélkülük. Néha kissé pszichológusnak is kell lenni, leülni velük, beszélgetni, észrevenni az olyan apró jeleket, elszólásokat , amire ők maguk nem is gondoltak. Ők azt gondolhatják, hogy ezek nem fontosak, de csak mert nem látják azokat az összefüggéseket, amit Te viszont észreveszel. Volt olyan óránk, ami kifejezetten ezzel foglalkozott, hogyan építsünk fel egy projektet az ügyféllel.  

•   Mit gondolsz, az egyetemen eltöltött idő hogyan befolyásolta a gondolkodásmódod és a problémamegoldáshoz való hozzáállásod a szakmai életedben? 

Sokszor nem könnyű, hogy egyszerre több projekten kell dolgoznom és mindegyikre nagyon precízen és kreatívan kell odafigyelni. Az egyetemen töltött időszakban mindig több projekten dolgozunk párhuzamosan, így már itt érdemes azokat a praktikákat kidolgozni, ami segít átállni az egyik projektről a másikra . Ezt jó még ilyen, kisebb tétű környezetben kitapasztalni. Így nem csak a szakmáról, de magadról is sok mindent megtudhatsz és fontos is, hogy ebbe is fektess energiát. 

•   Voltak-e olyan konkrét professzorok, kurzusok vagy tanórán kívüli tevékenységek, amelyek jelentős hatással voltak a személyes és szakmai fejlődésedre? 

Itt nagyon sok mindent elkezdhetnék sorolni, de az sajnos napokig tartana. Hálás vagyok az oktatóimnak és a diáktársaimnak is a tudásért, amit kaptam. Érdemes mindenre figyelni, ami körülöttünk zajlik, mert nem tudhatjuk, hogy később számunkra mi lesz fontos információ. Volt, hogy elhangzott valami egy oktatómtól, amit egy teljesen kötetlen beszélgetés alatt mondott, évekkel később viszont épp ennek vettem hasznát. De sokszor az is jó volt, amikor arra figyeltem, amikor a professzor az egyik hallgatótársammal konzultált. Két oktatómat emelném csak ki, akikkel az alap és a diplomamunkámat készítettem, mindkettőjüket nagyon tudatosan választottam, mert  akkor éppen azt éreztem gyengeségnek magamban, ami nekik megvolt és fejlődnöm kellett benne: Az egyik Tóth Andrej, akit a munkáinak lazasága és szabadsága miatt kértem fel. A másik Herbszt László, aki szerintem az egyik legjobb a tervezőgrafikus a szakmában. Amikor visszajelzést adott a projektjeimre, akkor minden egyes apró változtatást, amit kért pontosan meg tudott indokolni, és úgy éreztem ez az, amire még a karrierem elindításához szükségem van. Persze azóta is vannak olyanok, akiktől nagyon sokat tanulok.  

•   Milyen tanácsot adnál egyetemünk jelenlegi hallgatóinak, hogy segíts nekik a legtöbbet kihozni az itt töltött időből és felkészülni a sikeres karrierre? 

Ahogy már említettem mindenre figyeljenek, ami körülöttük zajlik, mert nem tudhatják, később mi lesz fontos. A másik, hogy induljanak pályázatokon, hogy megismerje őket a szakma. Még akkor is, ha emiatt egy kicsit kevesebb figyelmet tudnak az egyetemre fordítani. Voltak olyan megkereséseim, amiket annak köszönhettem, hogy egy-egy megmérettetésen elindultam és a munkám (akár nyertes volt, akár nem), felkeltette valakinek a figyelmét. Így már több projekten is dolgoztam együtt neves grafikai stúdiókkal.  

•  Mi a legélénkebb emléked az egyetemen töltött évekből? (ez lehet tanórai, egy buli, egy beszélgetés, a kapcsolat, mely meghatározta későbbi szakmai előmeneteled) 

Egy féléves projekt. A Budapesti Planetárium arculatának megtervezése. Mindenem a csillagászat (a grafikai tervezés mellett persze). Ahogy az arculatot terveztem nagyon sok szabályt megértettem, hogy mit is akarok a hátralevő életemben csinálni és még jobban megszerettem. Annyira alapos és szerteágazó volt az arculat, amit készítettem, hogy állítólag a féléves kipakoláson 40 percig beszéltem róla (szerintem maximum 25, de hát így keletkeznek a legendák). Azóta meg is kerestem a Tudományos Ismeretterjesztő Társaságot az arculattal, de egyelőre nincs hír az épület felújításáról. Nem adtam fel, várok türelemmel.  

•  Mire vagy a legbüszkébb jelenleg? (lehet szakmai vagy magánéleti dolog) 

A doktori témámra. Jövőre jelentkezem doktori képzésre és sikerült egy olyan témát találnom, ami minden olyan dolgot magába foglal, amit szeretek: grafikai tervezés, adatvizualizáció és csillagászat. Hogy pontosan mi ez, az egyelőre maradjon titok, de minden nap izgatottan várom, hogy legyen némi szabadidőm és kutathassak tovább a témában. Már most is rengeteg izgalmas dolgot találtam és ez még csak egy nagyon alapvető kutatás, a jobbik része még csak most jön majd. Már gyűjtögetem, hogy kiket keressek meg, hogy még többet megtudjak róla és ha tehetném mindenkivel erről beszélgetnék. 

 Illetve egy másik számomra nagyon fontos dolog, idén 6 hallgatónak voltam a diploma témavezetője és mindenki jeles eredménnyel végzett. Nagyon büszke vagyok rájuk, mindannyian nagyon sokat beletettek ebbe.  

•  Mi az a 3 gondolat, ami eszedbe jut a METU-ról? 

1. Sokszínűség. Nagyon sok mindent kipróbálhattunk az egyetemi évek alatt. Az oktatóknak nem az a szándéka, hogy megtanítsák, ők hogyan csinálják, hanem hogy megadják a megfelelő szakmai alapokat és a hallgatók találják ki, hogyan akarják csinálni.
2. Biztonságos keretek. Itt szabadon kísérletezhetünk, nem kell félnünk attól, milyen következménnyel jár, ha hibázunk. Minél több hibát követnek el a hallgatók, annál jobb, abból tudnak tanulni és kint „a való életben” már ezektől nem kell tartaniuk, mert tudják hogyan oldják meg.
3. Élmények. Nekem nagyon sok jó pillanatot adott az egyetem, sok mindenre emlékszem vissza szívesen. Voltak nehéz időszakok is, de megérte. Néhány jó barátra is szert tettem, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. 

•  Ki az, aki inspirált karriered során? Hogyan hatott szakmai fejlődésedre? 

Számomra leginkább az inspiráló, ha látom valakin, hogy mennyire szereti ezt a szakmát. Hogy napközben ebben dolgozik, majd délután ezt tanítja, este is odaül és saját, magánprojekteken kezdd el dolgozni és még egy baráti összeülésen is képes lelkesedéssel erről beszélgetni. Vannak ilyen hallgatók is, akik nagyon inspirálóak, ahogy hozzáállnak, ahogy egy-egy feladatot túlteljesítenek, mert annyira belemerültek a feladatba, hogy észre sem veszik, hogy már hajnal egy van. Ahogy utána járnak, kísérleteznek, maketteznek, kérdeznek, ahogy meg akarják érteni. Egy kissé talán én is ilyen vagyok. 

•  Tudnál ajánlani könyvet, filmet, sorozatot, ami inspirált vagy hatással volt szakmai előremeneteledben? 

Az Amatőrcsillagászok kézikönyve Mizser Attila és Molnár Péter szerkesztésében. Valamivel több, mint 10 évvel ezelőtt vettem meg az első csillagászati távcsövemet és mellé ezt a kézikönyvet, hogy megértsem mit is kell csinálnom. Azóta szerelmes vagyok a csillagászatba és a legjobb munkáim is akkor születnek, ha ezt valamilyen módon bele tudom szőni. Most épp egy teljesen magán projektként ezen a könyvön dolgozom. Az eredeti könyv tervezőgrafikai szemmel nem annyira szép, ezt próbálom most egy kissé felfrissíteni egy szép és kívánatos külsőt adni neki, mind a szöveg tördelésével, mind az illusztrációk újra elkészítésével. Aztán majd meglátjuk mi lesz, az biztos, hogy meg fogom vele keresni a szerkesztőket. 

•  Milyen szakmai célt tűztél ki magadnak a jövőt illetően? 

Még mindig van hová fejlődnöm, de talán ez a normális, ha soha nem elégszünk meg azzal, amit elértünk. Az előző évben arra koncentráltam leginkább, hogy oktatóként fejlődjek, és úgy érzem eredményes volt. A következő évben már nagyobb hangsúlyt fog kapni, hogy grafikai tervezőként fejlődjek. Több nagyobb projekt van most előttem, amik sokkal komplexebbek, mint az eddigiek. Minden, amin előtte dolgoztam felkészített arra, hogy ezekkel is szembe tudjak nézni. És persze a következő év projektje lesz a felkészülés a doktorira is. Persze vannak álmok, hogy pontosan hol szeretnék lenni, 5, 10 vagy 15 év múlva, de ezek most még messzinek tűnnek, kezdjük inkább a jelenben.