“METU-sként bármerre is járunk a világban, örömmel találunk újra egymásra” - Dr. Veszelszki Ágnes alumna gondolatai

Frissen indult sorozatunk, a #metuALUMNIstories a METU örökdiákjairól szól, akik értékes gondolataikat, emlékeiket osztják meg az egyetemmel és szakmai történetükkel kapcsolatban. Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanította őket? Mi motiválja őket a nehezebb napokon? Hol helyezkedtek el a diplomájuk után és mit üzennek az alumni társaiknak? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a #metuALUMNIstories. Fogadjátok szeretettel sorozatunk első interjúadóját, Dr. Veszelszki Ágnes – nyelvész, közgazdász, újmédia-kutató – történetét! 

Miért választottad a METU-t?  

Még a BKF-re (akkori teljes nevén Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolára) jelentkeztem 2006-ban. Akkor már volt diplomám, darabszámra négy, és éppen a nyelvészeti PhD-képzést kezdtem az ELTE-n a főiskolai tanulmányokkal párhuzamosan. A kétszemeszteres németországi tartózkodással meghosszabbított hat év bölcsészettudomány után úgy éreztem, érdemes kitágítani a látókörömet a közgazdaságtan irányába is. Így kezdtem a nemzetközi gazdálkodás szakot, a szaktársaimnál néhány évvel és sok-sok vizsgatapasztalattal gazdagabban, de minden újdonságra nyitottan.  

Nem az első, de meghatározó élményem a METU-val (akkori BKF-fel) kapcsolatban az oktatóink nyitottsága, barátságossága volt. Ennek viszonylag triviális, de nagyon is szemléletes megnyilvánulása az volt, hogy a szeretett körépület büféjében az oktatóinkkal közös asztaloknál ebédeltünk, nem volt külön „tanári asztal”. Kevésbé triviális, de hosszú távon fontos jele pedig az volt, hogy az oktatók már a tanulmányaink alatt bevontak minket valós, piaci projektek megvalósításába is. Sok, azóta is élő szakmai partnerkapcsolatot köszönhetek az akkori BKF-es oktatóimnak.  

A METU alatt/után hol helyezkedtél el, mi volt a feladatköröd?  

A főiskolával párhuzamosan végeztem a PhD-képzést az ELTE-n, és ugyanebben az időszakban lettem ott tanársegéd. Nyelvészeti tárgyakat oktattam, de az üzleti tanulmányaim miatt egyre több üzleti kommunikációs kurzust is kaptam. 2016-tól a Budapesti Corvinus Egyetemen dolgozom, 2017 óta docensként. 2020 elején a Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék vezetője lettem. Olyan kurzusok tárgyfelelőse és oktatója vagyok, amelyekkel részben a METU-n is ismerkedtem meg.  

  Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanított?    

Többéves egyetemi oktatói tapasztalattal érkeztem a főiskolára – így mindig két perspektívából láttam azt, mennyi mindent kaptunk a tanulmányaink során: részt vevő hallgatóként és egy másik intézmény oktatójaként is. Az oktatásmódszertani újdonságokat, ötleteket hasznosítani tudtam a saját gyakorlatomban is. Továbbá a kiváló oktatóinktól nem csak kézzelfogható tudást kaptam (azt is), hanem sokkal inkább egy szemléletmódot a munkához, oktatáshoz: azt, hogyan lehet a napi aktualitásokat az oktatásba bevonni, azokra reflektálni. Olyan eseteket, jelenségeket elemeztünk az egyes kurzusokon, amelyek azokban a napokban történtek (a gazdasági világválság idején jártam a főiskolára – és a napi hírek órai elemzésével, több szempontból is meg tudtuk vizsgálni az aktuális gazdasági folyamatok hátterét, okait, eredetét). Ugyanezt az attitűdöt viszem tovább a munkámban.  

Mi az, ami motivál a nehezebb napokon?   

Az egyetemi hallgatóim lelkesedése, nyitottsága, tudásvágya.  

Mit üzennél az alumni társaidnak?    

Az évfolyamtársaimnak hálás vagyok azért, hogy befogadtak. Életkoromból és -helyzetemből adódóan több esetben más kérdések, problémák, szituációk foglalkoztattak, mint a nappalis, középiskolából éppen kikerült szaktársaimat, de nagyon jó szakmai és baráti kapcsolatok alakultak ki közöttünk. Egykori BKF-esként, mostani METU-sként bármerre is járunk a világban, örömmel találunk újra egymásra – és örülünk egymás sikereinek. Mindig lelkesedéssel gondolok vissza a METU-s éveimre!