“Az iskoláink a részünk maradnak” – Pelczer Dóra alumna története

Published on August 11, 2023

Frissen indult sorozatunk, a #metuALUMNIstories a METU örökdiákjairól szól, akik értékes gondolataikat, emlékeiket osztják meg az egyetemmel és szakmai történetükkel kapcsolatban. Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanította őket? Hogyan definiálnák a sikert? Milyen kihívásokkal szembesülnek a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálják ezeket leküzdeni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a #metuALUMNIstories. Fogadjátok szeretettel Pelczer Dóra történetét!         

  • Miért választottad a METU-t? Van bármilyen maradandó egyetemi emléked vagy történeted? 

Amikor a METU-t választottam, már volt két végzettségem, mindkettő a művészet területéről. Ekkor már tudtam, hogy a művészeti karrierhez nem vagyok elég belevaló, de biztos voltam benne, hogy teljesen nem akarom elhagyni a szakmát, mert gyerekkorom óta nem nagyon érdekelt más, mint a művészet és a művészetelmélet. Emellett egy butik designer divatmárkánál kaptam munkát, mint menedzser. Pici cég volt, a tervezők meg én csináltunk mindent. Abban nem voltam biztos, hogy a divat területén maradok, de tudtam, hogy a digitális marketing elengedhetetlen a galériáknál, divatcégeknél is. Magát a METU-t azért választottam, mert tetszett, hogy őszintén beismeri, nem lehet egy kétéves képzés alatt mindent megtanítani, és azért inkább a szemléletet adta át, amiért nagyon hálás vagyok. A digitális marketing eszközei folyamatosan változnak, de a szemlélet nagyon jól alkalmazható, nemcsak marketingben, hanem az üzleti élet többi szegmensében is.  

  • Hol helyezkedtél el, mi volt a feladatköröd? 

METU alatt kezdtem el az ARTCONSCIOUS online műkereskedelmi startupnál dolgozni, mint marketinges és képzőművészeti menedzser. Itt rengeteget tanultam a startup ökoszisztémáról, de sajnos a startup nem tudott elég gyorsan olyan profitot termelni, amit a befektetők elvártak volna. Ez a tapasztalat segített meghozni a döntést, hogy saját vállalkozást alapítsak.  

  • Mi okozza számodra a legnagyobb kihívást a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálod leküzdeni?  

Szerencsére jól adaptálódó, reziliens típus vagyok. Sok változáson mentem keresztül, sok helyen laktam, így inkább izgalomba hoz és motivál a változás, az új dolgok felfedezése. Természetesen ennek vannak nehézségei, például a most nagyon trendi imposztor-szindróma, ami abból fakad, hogy nem hagyományos, lineáris karriert építettem fel magamnak. Ez sokszor elbizonytalanít, ezért nem alapítanék egyedül céget, illetve ezért se lettem fotós.  

  • Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanított?   

A METU számomra nagyon sok dolgot tanított. A legfontosabb a célközönség ismerete, ami a legtöbb embernek lehet egyértelmű, de a művészeti és akadémikus képzés ennél sokkal egocentrikusabb, sokszor nem tanít meg arra, hogy figyelembe kell venni, kinek készíted az alkotást, mert önmagadat osztod meg mindenkivel. Nem fordítva.   

  • Melyik a legjobb könyv, amit valaha olvastál, és miért?  

Kundera – A lét elviselhetetlen könnyűsége. Nagyon régen olvastam, de a mai napig a kedvencem. Nem tudtam letenni, és utána olyan érzést keltett bennem, mint aki oszloppá dermedt. Mint amikor egy iszonyatosan jó film után kell jó pár perc, hogy elhagyjam a széket és magamhoz térjek.  

  •  Számodra mi a siker definíciója?  

Általánosságban a pozitív eredmény egy kemény, kitartó munka után. Számomra ez most azt jelenti, hogy az ARTEMIS eléri a célját és segít a nők menstruációs fájdalmának leküzdésében, a menstruáció körüli stigma megszüntetésében. Mindezt elegendő bevétellel, hogy a menstruációs szegénység magyarországi helyzetét javító szervezeteket tudja támogatni.  

  • Mit üzennél az alumni társaidnak?   

Remélem jól vannak, sikeresek és kalandos, izgalmas életet élnek :) Írjatok rám! 

  • Mit jelent neked a “METU-s egykor, METU-s örökké” szlogen?  

Alma mater. Az iskoláink mindig a részünk maradnak. 

  • Egy elgondolkodtató kérdéssel is készültünk: mi lenne az önéletrajzod címe, és miért?  

Forró húsleves. Sokáig kell főzni, de utána nagyon jól esik.